Üzleti terv
DESIGN
Az öt, tematikájában, és tartalmi vonatkozásaiban egymással szoros kapcsolatot alkotó, rendkívül gazdag képanyagot felvonultató könyv összetartozását, könyvsorozat jellegét, külső megjelenésében is kifejezésre juttatja. Azonos betűtípussal készülnek, azonos méretű borítóval. A borítókat összehangolt színvilág jellemzi. A könyveknek egységes, tudatosan kialakított, a tartalmi vonatkozásokra utaló designnal kell megjelenniük.
A színek
A három, filmtudományi könyv borítójára, a fekete-fehér színkontraszt a jellemző. A sorozatzáró, két, művészeti témájú könyv borítóját (a borítón megjelenő képek színei mellett), a borító alapszíne, a mély, sötétvörös szín határozza meg.
A három szín, a fehér, a fekete, és a vörös az alkimista szimbolika fontos színe, az ember szellemi átalakulásának állomásait fejezi ki. A fehér (albedo) a megtisztulást, a látszatok világának tarkaságától, a szellemi tisztaság felé fordulást jelképezi. A fekete (negrido), a megformálatlan anyagba, a materia primába való alámerülésre, a vágyak által űzött léleknek a megsemmisülésére utal. A vörös (rubedo), a solificatiónak, a megvilágosodásnak, a szellem uralma alá került léleknek a jelképe.
A huszadik századi avandtgarde, a dadaizmus és a szürrealizmus, az ezoterikus hagyomány folytatója. Az alkimista a lázadó archetípusa. Az alkímia az európai kultúrkörben uralkodó katolicizmus populáris szellemiségével szemben megfogalmazott individualista, hermetikus tanítás, amely az egyén felelősségét hangsúlyozza szellemi felemelkedésének megvalósításában. Ez az ezoterikus hagyomány olyan nevekhez köthető, mint pl. Hermész Triszmegisztosz, Plótinosz, Hérakleitosz, Raimundus Lullus, Jakob Böhme, Isaac Newton, Johann Wolfgang von Goethe.
André Breton, a szürrealista mozgalom vezére, és a szürrealisták, a szellem totális forradalmát tűzték ki céljukul. Ehhez a célhoz, a marxista filozófia egyik alapját jelentő, hegeli dialektikát, a freudi pszichoanalízist, és az alkimista szellemi hagyományt kívánta ötvözni.
Dalí művészetét ugyancsak áthatja az alkímiai hagyományra történő utalás, számos alkalommal hivatkozik pl. Hérakleitoszra, és Lullusra, a katalán gondolkodóra.
A könyvsorozat borítóinak színválasztása ez előtt a szellemi hagyomány előtt kíván tisztelegni.
A számok
A sorozatot alkotó könyvek száma (öt), és a színes, ill. fekete-fehér könyvek száma (három, ill. kettő), ugyancsak szimbolikus tartalmat hordoz. A Dalí által kedvelt püthagoreusi számmisztika számainak, az ötnek, a háromnak, a kettőnek és az egynek a szimbolikáját fedezhetjük fel benne.
Az egy az eredendő, ősi egységnek, a teljességnek, a kezdetnek és a végnek a szimbóluma. Térgeometriai megfelelője a gömb – Dalí esztétikájának alapelvét hordozó forma, melyet a reá jellemző módon, a szürrealista dialektikus gondolkodás jegyében, gyakran kettéosztottságában, az ember alfelének, a fenéknek a hemiszféráiban ábrázolta. Ha az egységes könyvsorozatot alkotó könyvek számát, az ötöt összeadjuk a hárommal (fehér könyvek) és a kettővel (vörös könyvek), tizet kapunk: a Dekász a püthagoreusi számmisztika középpontjában álló szám, az isteni és az emberi rend képviselője, az univerzum, a kozmikus teremtés, a tökéletesség kifejezője.
Az öt könyv az ötös számnak, a háromnak és a kettőnek az összegeként, mint a nász jelképe, egyidejűleg feminin és maszkulin tulajdonsággal rendelkezik, az analízisnek (kettő) és a szintézisnek (három) elvét hordozza. Ugyanakkor az öt a quinta essentia, az ötödik elem, az átlényegülés száma is. Az öt a Dekásznak, a makrokozmosz számának a fele, a mikrokozmosznak, az embernek a megjelenítője. A pentagramma az aranymetszés, a tökéletes harmónia elvét hordozza. Az arany, mely Dalí mitológiájában meghatározó helyet foglal el, az alkimisták aranyára utal, az aurum nostrumra, az átszellemült ember jelképére. „Aurum nostrum, non et aurum vulgi” – a mi aranyunk, nem a tömegek aranya: az alkimista hitvallás azt az elitista szemléletet hordozza, amely jellemzi a szürrealista szellemiséget is, ellentétben korának politikai tömegmozgalmainak kollektivista eszméivel.
Összegzés
A sorozat utolsó kötetének, a Dalí 50 titka borítóján megjelenő Dalí festmény, A negyedik dimenzió nyomában (1979), az idős mesternek – többek közt – a püthagoreusi számmisztikát felhasználó, valamint a fekete-fehér ellentétpárt megjelenítő motívumait tartalmazza, mintegy összefoglalóját adja a művész ars poeticájának, a kozmosz ember általi átszellemítésére irányuló, a romantikus hagyományba illeszkedő törekvéseinek.
A könyvsorozat designjának szigorú, szimbolikus formarendje, a könyveknek ez a külső, szemmel látható világa és a belső, szellemi tartalma, szoros, szerkezeti egységet alkot, biztosítva ezáltal a klasszikus esztétikai elv megvalósulását, a formának és a tartalomnak az egységét.