Absztrakt

szzpal, sze, 02/16/2011 - 18:52

 

Dalí Keresztes Szent Jánosa, avagy Nárcisz megdicsőülése

 
A statisztikák szerint Salvador Dalí alkotása, a Keresztes Szent János Krisztusa, Angliában (a kép Glasgow vá-rosának a tulajdona) a legismertebb és legnépszerűbb festmények közé tartozik. Olyan rajongás övezi, hogy az esztétikai elemzés során eldöntendő kérdéssé vált, vajon, mint műtárgyat, vagy, mint palládiumot, a gonosz erők-től védő szentképet, kell-e vizsgálni. Művészettörténeti szempontból is különleges képpel van dolgunk, mert a keresztény ikonográfiai hagyománytól eltérően, nem látjuk Krisztus arcát: a megfeszített lehajtja a fejét, csupasz tarkóját mutatva felénk. 
A lehajtott fő miatt elrejtett arccal ábrázolt férfi típusa, mint Millet Angelusán szereplő férfialak parafrázisa, gyakran visszatérő motívum a Dalí oeuvre-ben. A szégyenérzet témájának a megjelenítője ő: a férfi az ödipális vágya miatt erektált péniszét általában a kalapjával próbálja elrejteni a képein. Itt Krisztus alakját egy olyan nézőpontból mutatja a festő, amelyből maga a lehajtott fő az, amely eltakarja az ágyékot.
A nárcisztikus, infantilis személyiség, ödipális vágyának rabjaként éli az életét: gondoljunk Dalí korábbi önarcképeire, a Nagy önfertőzőnek vagy a Nárcisz metamorfózisának motívumaira – a szégyentől lehajtott fej meghatározó elem mindegyiken. 
Most is egy sajátos önarcképpel van dolgunk. A lehajtott fej valójában Dalí arcát rejti előlünk, aki Krisztus szerepében önmagát ábrázolja ezen a különös módon. Dalí azonban nem megváltó, hanem útmutató, aki az embereket az őket körülvevő látszatok világából a szellemi lét magasabb rendű valóságába vezeti. (A festő állítása szerint a neve - „Dalí” –, arab ősei foglalkozását jelöli: révkalauzt, aki a hajókat a kikötőbe segíti.)
A képet Keresztes Szent János látomását megörökítő rajza ihlette, melyen a szent, mint a haldoklónak csókra nyújtott keresztet, eucharisztikus áldozatot, úgy ábrázolta Krisztust. Vagyis a festmény a reszponzív imákhoz hasonlóan, nézőjét önnön spirituális-szakrális terébe vonja, passzív szemlélőből az átszellemítő alkotási folyamat részesévé változtatja. Dalí már korábban, az általa kialakított alkotói metódus, a paranoia kritikai módszer jellegzetes képtípusával, az un. kettős képpel is a néző aktív, alkotó részvételére számított. Ám míg azok, a voltaképpen optikai-kettősképek, a néző tudattalanjára hatva fejtették ki működésüket, addig itt egyfajta szellemi kettősképet hoz létre, amely a néző rendkívül magas szintű intellektuális munkáját indítja el. A festmény a szür-realista kollázs technika szemléletét felhasználva Velázquez Breda átadása, és Louis le Nain Parasztok a házuk előtt című alkotásaiból emel át egy-egy figurát, és illeszt saját látványvilágába. A felhasznált motívumok azonban nem az eredeti képekre utalnak, hanem azoknak Dalí által palimszeszt jelleggel felülírt, új tartalmaira, paranoia kritika értelmezéseire. (Dalí kifejezésre juttatta, szükségesnek tartja a művészettörténet szürrealista nézőpontból történő újraértelmezését.) A nézőnek a festmény megértéséhez, birtokbavételéhez, végig kell járni a Dalí által felkínált szellemi utat az egyetemes művészet- és kultúrtörténet útvesztőiben. Ebben a szellemi felemelkedésben a reflexió ön-reflexióvá változik, megszűnik alkotó és befogadó, kép és néző dualitása: végső soron magának a világnak a széjjelszakítottsága szűnik meg, hogy helyreálljon az emberi lét eredeti, kongruens egysége az esztétikai objektum spirituális terében. 
A nyugati művészeti kánonnal szemben, melyet Grünewaldnak az Isenheim-i oltáron ábrázolt meggyötört test ábrázolása jelképez leginkább, Dalí festményén, Krisztus gyönyörű, fiatal atlétára emlékeztető teste aranyló fényben ragyog, valósággal sugárzik: az átszellemített, a spirituális szférába emelkedett ember művészeti megje-lenítése.
A könyv a festmény által felkínált szellemi út bejárására bíztatja az olvasót: segít eligazodni Dalí enigmatikus művészetében, az általa megalkotott delíriumos művészettörténetben, hogy a mágikus utazás során beléphessen a festő által megnyitott negyedik dimenzió kapuján, ahogy Dalí mondja, visszatérhessen a szellemi őshazába.
 
Kulcsszavak: Keresztes Szent János, szellemi kettőskép, szürrealista-, paranoia kritikus művészettörténet, kong-ruens egység